A Pascal, mint programozási nyelv nem tesz különbséget kis- és nagybetűk között, csakis string típusú adatok esetén, így teljesen mindegy hogy egy utasítást/függvényt kis-, vagy nagybetűkkel (vagy akár keverve a kettőt) írunk le; Viszont a C#-nál ez nem így működik.
Pascalban a legrövidebb lefordítható program:
1. sor: megadom a program nevét (igazából ez a sor teljes mértékben elhagyható)
2. sor: a program kezdete
3. sor: a program vége; kötelező a program végén lévő "end" után a pont, a fordítóprogram innen tudja hogy itt van vége a programnak.
A hello world! program így néz ki pascal nyelvben:
3. sor: meghívtam a write függvényt ami kiírja a zárójelben megadott ún. paramétert, ez lehet változó és konstans is. A write nak van egy másik formája is a writeLN, ami szintén kiírja a megadott paramétert és a kurzort új sorba teszi.
Ez a program viszont az elinditás után egyből le is áll. Itt lehet használni a read és readln függvényeket.
Példák:
A read és readln függvények a nevükből talán érthetően várnak egy értékre amit beolvashatnak egy változóba, vagy csak a rendszermemóriába. Ha nem adunk meg neki paramétert, akkor csak várakozik az enter lenyomására, utána fut tovább rendeltetésszerűen a program.
C#-ban a legrövidebb lefordítható program:
1. sor: megadom a program nevét.
2. sor: "megnyitom" a programot.
3. sor: -
4. sor: szintén "megnyitom" a programot.
5. sor: (erre később visszatérünk)
6. sor: itt ugymond végleg "megnyitom" a programot.Ide írhatom a program forráskódját.
A hello world! program így néz ki C# nyelvben:
1. sor: meghívom a system unit-ot
8. sor: meghívom a Write függvényt.A write nak van egy másik formája is a WriteLine, ami szintén kiírja a megadott paramétert, és a kurzort új sorba teszi.
Ez a program viszont az elinditás után egyből le is áll. Itt lehet használni a Read és ReadLine függvényeket.
A read és ReadLine függvények itt is ugyanúgy működnek, mint Pascalban a read és a readln, de ebben a nyelvben a függvény után MINDENKÉPPEN ki kell tenni a zárójelet, ha nem írok paramétert akkor is.